Utolsó napok

Új-Zéland

Az elmúlt három hónapot összefoglalva, igazából nem bántam meg, hogy eljöttem ide. A világ legszebb helyének tartom jelenleg ezt a földrészt, persze biztos vannak még szép helyek máshol is, de nekem nagyon megtetszett, és megszerettem ezt az ország. A nyelvtanulás hasznos dolog, mégsem érzem azt, hogy nagyon tökéletesen beszélném a nyelvet, pedig biztosan ragadt rám valami az elmúlt hónapokban.

Annyi minden lenne még, amit meg szeretnék megnézni ebben az országban, de sajnos anyagi forrásaim, na meg az idő sajnos nem engedi már. Remélem egyszer sikerül még visszatérnem és felfedezhetem ennek a tájnak az általam nem látott részeit. Igazából nem nagyon unatkoztam az elmúlt hetekben, rengeteg dolog történ az elmúlt időszakban, sok mindent megtapasztaltam, kicsit ki tudtam szakadni az otthoni világból, mindig volt valami értelmes dolog, mivel kifogyhatatlan természeti szépséggel rendelkezik ez a vidék. Sajnos ehhez képes mi nagyon nagymértékben le vagyunk maradva minden tekintetben, még ha nem is a fizetéseket nézem, akkor is. Az életstílus itt teljesen másképp működik, az emberek törekszenek az egészséges táplálkozásra, rendszeresen sportolnak, és nem űznek sportot a piálásból, mint nálunk egyesek, és a dohányzás nem nagy divat erre felé. Hiába vagyunk, szegény ország sok dologban csak a hozzáállásunkkal van probléma. De ennek ellenére az kell mondanom, hogy szeretem Magyarországot, és mint magyarként, még mindig otthon a legolcsóbb a megélhetés!!!! Itt sajnos magyar átlagfizetésből igen nehezen lehetne megélni, az Új-Zélandiaknak viszont pont jó. Az élelmiszerárak úgy gondolom kicsit drágábbak, mint otthon, de bizonyos termékek hasonlóak, de a benzin olcsóbb. A víz az drágának mondható, a 100%-os narancslé és az ásványvíz között csak 0,5-1 dollár különbség van. Sajnos így visszatekintve gyorsan elment ez a három hónap és vissza kell menni Magyarországra, bár vannak dolgok, amik már nagyon hiányoznak, de szívesen maradnék még az igazat megvallva. Az ország Lakossága jelenleg 4,2 millió és főleg a nagyobb rész itt lakik az északi szigeten. A déli szigeten ha kocsikázik valaki, lehet hogy egy napig nem jön vele szembe senki. A birkák száma sokkal nagyobb, mint a lakosok száma. Az utazgatás, túrázás itt másképp működik, mint otthon bár ez egyrészt köszönhető a területi adottságoknak, minden prospektus, térkép ingyenes. Mikor tervezgettem, hogy hava szeretnék menni, bementem a turista centerbe, és kiválogattam magamnak a térképet, prospektust, és teljesen ingyenes. Minden túraútvonalra komoly térképpel indultam. A szálláshelyek keresésére van egy 1110 oldalas könyv, persze ez is ingyen, és ebben megtalálja mindenki a magának valót az egész országra vonatkozóan, nagyon hasznos, az olcsó hátizsákos szállástól az öt csillagos hotelig. Nem is kell ide útikönyvekkel felszerelve érkezni, csak felesleges súly. Az Új-Zéland-i minimálbér nettó 13 dollár óránként, ami 2080 Ft jelent. Az átlagkereset 20-30 dollár óránként. Sokan mondják, hogy szívesen kiköltöznének ide, mert itt könnyebb az élet, ami igaz is, de már csak akkor, ha van rendes munka és fizetés. Sajnos itt sem kolbászból van a kerítés! Bár az emberek sokkal barátságosabbak, mint nálunk, és sokkal könnyebben lehet itt alkalmazkodni.

Az iskolában rengeteg barátra sikerült szert tennem a világ minden tájáról, érdekes volt megtapasztalni, hallani, mennyire másképp működnek a dolgok, kultúrák, szokások más országokban. Jó volt egy olyan csapatban tanulni, ahol azonos feltételekkel vannak az emberek különféle helyekről. Hozzá kell szokni az itteni életritmushoz, ami az elején nem könnyű, mert teljesen más közeg. Azokat az embereket sokkal könnyebb megérteni, akiknek tanult az angol nyelvtudásuk, nem pedig eredeti. Gondolok itt Normannra, akinek három hónap után sem értem teljesen a mondandóját. Egyszerűen elharapják a szavakat, és sokszor úgy beszélnek, mind, ha egy marék kavics lenne a szájukban, persze az osztálytársakkal teljes az egyetértés.

Nagyon örülök annak, hogy nagyon sok olvasóm, követőm volt az elmúlt hetekben, nem gondoltam volna, hogy ilyen sikeres lesz a blogom és hogy ilyen sokan fogják majd olvasni. Igazából magamnak írtam, meg a családnak, mert egy idő után elfelejti a részleteket az ember és nem emlékszik rá évek múlva, de örülök neki, hogy ennyi embert érdekel a sorsom, illetve Új-Zéland. Pontosan láttam mikor, hol és hányan nyitották meg, napra, hónapra pontosan és néha csodálkoztam is rajta milyen népszerű. Köszönöm az érdeklődést mindenkinek! Köszönöm a pozitív hozzáállást mindenkinek, de főleg Reninek, Szüleimnek, Reni szüleinek, meg minden családtagnak, ismerősnek. A haza vezető út 45 órán keresztül fog tartani a várakozásokkal együtt, bevallom, őszintén nem várom! Imádok repülni, de a repülésnek ezen fajtája már nagyon unalmas és nagyon sok egyszerre. De megéri! A hazaúttól tartok egy kicsit, mivel túlsúlyos lesz a bőröndöm, és csak 20 kg adható fel, 3 kg a tolerancia elvileg, utána meg lehúzzák rólad a bőrt anyagilag. Ezek a Kínaiak tiszta idióták…. három hónapig itt vagyok, 23 kilóval? Más légitársaságoknál, például tavaly utaztunk Condorral ahol, ha 30 nap feletti volt az utazás, akkor 30 kiló a megengedett súly, meg minden más légitársaságnál is így működik. Persze itt vihetek többet, csak kilónként fizetek 12000 Ft-ot USA dollárban, mivel a 4-es zónából megyek a 3-as ba, azt gondolom drága lesz a történet. Legfeljebb majd Őzike szemekkel nézek a check-in-nél, és megmondom neki, tudom ám hogy van ez! Hasonló a munkaköröm. Na mindegy…

Volt olyan, aki kérdezte tőlem, hogy megéri e kijönni egy ilyen típusú nyelviskolába. Azt kell, hogy mondjam, hogy egy hónapra semmiképp! Ezek az iskolák szemeszterre, tanévre vannak kitalálva, ami azt jelenti, hogy 6-9 hónapos kurzusok vannak, és Jan 3-án illetve Szept. 23-án kezdődnek. Ekkor a delikvens megírja a felmérő tesztet és onnantól kezdve lépésről lépésre halad, könyvről-könyvre és folyamatos a fejlődés. Aki csak rövidebb időre érkezik, annak felmérik a nyelvtudását, aztán hozzácsapják valamelyik csoporthoz, mint ahogy engemet is és elkezdek, egy könyvet a közepén mondjuk. Nehezebben tud belerázódni az ember, nehezen veszi fel a ritmust. A mai napig nem értem, hogy az elején hogy a francba kerültem magas szintre mikor a nyelvtudásom meg sem közelítette azt. Aztán saját kérésre váltottam alacsonyabb szintre, ami jobb volt aztán, de ott megint új könyv, új tanár meg osztálytársak. Persze havonta felmérik a változást tesztekkel és újra keverik a csapatot ha kell, de nekem kicsit össze-viaszának tűnt. Tehát ilyen szempontból a rövidtáv nem igazán jó, de ennek ellenére nagyon sokat tanul az ember. Bár a szemeszter ára a csillagos eget karcolja! Nekem valahogy az iskola után jobban ment a tanulás, társalgás. Ennek ellenére az iskola nagyon jól szervezett és a tanárok nagyon jók. Az a baj, hogy mire elkezdi élvezni az ember, eltelik az idő és menni kell haza, de valahogy így van ez rendjén. Aki viszont 9 hónapra jön, annak garantált a nyelvtudás, bár az egy kész vagyonba kerül. Hiába fizeti ki előre az ember az iskolát, úgy hogy hétközbe félpanzió, hétvégén teljes ellátással, bárhova mész, bármit csinálsz mindenért fizetsz, mint mindenhol.

Sajnos a héten történt egy szörnyű katasztrófa Christchurchben, és jelenleg 75 a halottak száma és még mindig keresnek legalább 300 embert, akik a romok alatt rekedtek. Mielőtt kijöttem vacilláltam, három nagyváros közt, hogy hova jöjjek, az egyik Christchurch volt, csak más nyelviskola, viszont olcsóbb volt, mint az EF. Ezt csak azért mondom, mert egy nyelviskola is összedőlt. Talán szerencsésnek mondhatom magam. Elég nagy a felfordulás itt, bár Aucklandbe nem tapasztalunk belőle semmit, de a rádió, tévé folyamatosan ezzel foglalkozik.

Ez az utolsó előtti blog bejegyzésem, mivel az utolsót már otthonról fogom írni, ha haza értem. Írok pár sort az utazásról, és ezzel bezárul a történet.

Szép Napot!