2011.02.06 Vasárnap
A mai nap sikeresen megjártam az Aucklandtől 45 km.-re lévő Wenderholm Regional Parkot.
Az utat busszal teljesítettem. A buszközlekedés nagyon jól szervezett erre felé. Mielőtt megterveztem az utat, megnéztem az interneten a busztársaság honlapját, hihetetlen milyen profi. Beírtam a címemet, meg azt, hogy hova szeretnék menni és mikor. Ezután megtervezi nekem az utat a legközelebbi buszváróval kalkulálva. Mindent pontosan leír, melyik buszmegállóhoz menjek és milyen sorszámú buszra szálljak fel, mikor és azt, hogy mennyibe fog ez fájni anyagilag, és még ki is lehet nyomtatni a megtervezett utat térképpel. Így is történt pofon egyszerű a dolog, el sem lehet tévedni. A busz percre pontosan érkezik a sofőr kedves, még javasolja is, hogy nekem milyen jegy lenne a jobb, mert ha akarok visszafele jönni, akkor ad egész napra szóló érvényességűt ad, csodálkoztam, hogy automatikusan felhívja a figyelmemet, hogyan járok a legjobban. Addig nem indul el, amíg helyet nem foglalok. Az út másfél órás volt, a vége felé már csak egyedül voltam a buszon és hasítottunk a cél felé. Előrementem a sofőrhöz, hogy megkérdezzem hol is van, ez a buszmegálló ahol nekem le kell szállni, mutattam a kezembe lévő térképen. Közbe kiderült, hogy pont elhagytuk, de megnyugtatott, hogy a végállomáson megállunk várunk 10 percet, aztán indulunk visszafelé és akkor ledob. Közben elkezdtünk beszélgetni, kérdezte honnét jövök, mondtam, hogy mi a dörgés meg, hogy miért is vagyok itt, stb. Kérdeztem tőle tudja- e hol van Magyarország? A válasz gyorsan érkezett, persze, mivel ő meg horvát csak 1977-től itt lakik, sőt van két magyar buszsofőr kollégája is. Szóval az egészet összefoglalva, nagyon közvetlenek az emberek, nincsen kapkodás, mindenki csinálja a dolgát, az emberek nem irigyek egymásra, mint otthon, teljesen más a felfogás, mindenki segítőkész, abszolút pozitív.
A parkot keresztül-kasul összejártam úgy, hogy abban nem volt hiba, még strandolásra is jutott idő.
Ezek a parkok számomra megdöbbentően szépek, sajnos a fényképek nem adják vissza valósághűen, de nagyon egyformák is. Mindenhol kidőlt fák a parton, jellegzetes kövek, sötét homok, ja meg túra útvonalak, nagyon igényesen kialakítva.
A strandok előtt sütögető helyek, mint a múltkor, szemét sehol nem található. Mielőtt beléptem az erdőbe az útvonal elején egy tábla fogadott, meg mellette egy műanyag dobozka, rá volt írva, ha belépek az erdőbe, pucoljam le a cipőmet fertőtlenítőszerrel. Azt gondoltam valami tréfa, hát földes úton jöttem és azon is megyek tovább, de eszembe jutott, hogy ezek meg vannak őrölve ezektől a dolgoktól, mint pl. a reptéren is nézegetik a cipőtalpat. Hát jó az erdő elején ahol a madár sem jár, felnyitottam a dobozt és elkezdtem pucolni, az amúgy is tiszta cipőtalpat, de lelkiismeretes voltam. Megint az jutott eszembe közbe, hogy az Alsópáhok-i erdőbe mikor lesz kint ilyen tábla vajon? Szerintem soha, mert ha lenne is, az első napon ellopnák a szert, meg a kefét is. A hétvége alatt megint sikerült annyit gyalogolnom, hogy vacsora után csak néztem ki a felemből és arra gondoltam, hogyan erőltesem magamra a tanulást egy kicsit, mivel holnap iskola.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése