2011.01.30 Vasárnap.

A mai nap reggeli után felkerekedtem és elmentem a Long Bay National Parkba, ami egy órás útra volt busszal Aucklandből. Igazából hasonló volt, mint a többi strand, vasárnap lévén kora délután rengetegen voltak.

A strand területe nagyon szép parkosított és lehetőséget biztosítanak mindeknek, hogy itt rendezhet magának családi sütögetést, persze ingyen. Jó ötletnek tartom, családi grillezés a tengerparton ingyen, persze mindenki hozott cuccból. Persze én már szokásomhoz híven elmentem körbejárni a parkot, hegyen-völgyön, árkon-bokron át, ahol nem sok emberrel találkoztam hála az égnek. Aztán délután kettő felé én is strandoltam 5-ig.

Long Beach

A parton rengeteg kidőlt régi fatuskó, teszi érdekesebbé a partot.

Dagálykor víz alá kerül a fa, lehet látni a vízszintet.

Csiga-Biga, nem is olyan kicsik!

Mező

Minden tiszta élénk zöld. Imádom a nyarat!

Partoldal

Jellegzetes Új-Zéland-i tengerparti kövek.

Érdekes szikladarabok.

No comment...

Dagálykor ez is víz alatt.

Magányos Fa.

No comment...

További szép napot mindenkinek!

Egy kis szieszta a parkban

Vettem magamnak nyalókát, persze ez nem kakasos volt mint a búcsúba.

Haloperáció Mauri módra, a Méteres halat egy perc alatt ízekre darabolta.

Cápali, szájában Cápeti a két kopoltyús nagy zseni

A Sea Food fesztiválra is ellátogattam, rengeteg tengeri ételt kínáltak, mindnféle verzióban, a főző iskolától a bemutatóig minden volt, ami szem szájnak ingere, tombolán hatalmas méteres tengeri halakat sorsoltak ki, aki megnyerte annak szétbontották aztán bedobozolták. Ettem kagylót, meg rákot, a kagylótól nem vagyok elragadtatva, nem olyan mint otthon, ez 5-8 cm hosszú volt, elég érdekes az íze.

A kikötőbe van egy rész, ahol így tárolják a tehetősebb emberek a járgányaikat, ha menni akarnak csónakázni, a targonca leveszi nekik, oszt ráposszantja a vízre, és már suhanhatnak is. Azt hiszem egy darabig nem fogunk még ilyet látni a Balatonon.

Eseménytelen hét.

2011.01.27.

Kommunikáció óra.

A mai kommunikáció ismét olyan jól sikeredett, mint múltkor. Hármas csoportokban osztottak minket és adtak egy témát, amit elő kellett adni, végre élveztem a dolgot. A téma: Gyilkosság az osztályban. Jó mi? Nem is olyan egyszerű, persze a másik csapatnak más téma volt. Azok meg románcot adtak elő, meg volt még dráma is. Átküldtek egy másik terembe a két csajjal, az egyik Brazil a másik Argentin, hogy dolgozzuk ki a történetet, és gyakoroljuk be. Közbe Tim a tanár néha bejött és megnézte hogyan állunk. Hát én voltam a tanár, a két csaj meg a diák. Hát szép, vagy nem szép a történet meg kellett ölnöm a két csajszit, mert nem csinálták meg a házi feladatot, megbeszéltük mi fog történni, és miket fogunk mondani. Nem is a történet a lényeg, hanem az, hogy mit tudunk improvizálni különleges helyzetekben. Mikor kész volt mindenki, visszamentünk a terembe és csoportonként előadtuk a dolgot. Mi voltunk a másodikak, Beléptem az ajtón, jó erősen becsaptam, aztán jó szigorú, kemény tanár módjára elkezdem a mondandómat a terembe, aztán ráförmedtem a két csajra, hogy megint röhögnek, meg nincs házi, üvöltöztem, magyaráztam. Jól sikerült, annyira beleéltem magamat hogy felrúgtam egy széket közbe, meg a táblatörlőt földhöz vágtam, a két csaj meg csak mentegetőzött, meg sírdogáltak, indokokat találtak ki. Annyira begurultam meg üvöltöztem, hogy lelőttem őket. És véget ért ezzel a történet. Mindenki dőlt a röhögéstől, persze mondanom sem kell, hogy megnyertük a csokit, mert a fődíj, egy doboz csoki volt. Iskola után jött szembe egy Francia csaj, aztán röhögve rázta a fejét, és mondta milyen jó színész vagyok.

A múlt napokban nem sok dolog történt, illetve fontosabb dolgok nem igen. Nem utaztam sehova, eljártam szépen iskolába mint egy jófiú, néha nagyon unom, de néha jó. Volt suli parti, nem volt valami nagy szám, a negyedik sör után, nem igazán ment már az angol, csak a gesztikulálás.

Két napja nagyon pórul jártam, suli után gyorsan megkajáltam aztán irány a strand, persze most már rutinosan megnéztem, hogy nehogy ne legyen víz, Norman csak annyit mondott, hogy még jó lesz, nem is értettem mire véli, most akkor jó, vagy nem jó, menjek vagy ne? Az iskola és a strand közötti távolság 5 km, kb. félúton van a ház. Kicsit elfáradtam, mert siettem, de fél háromkor már lubickoltam a vízbe, hétköznap volt, de voltak páran. Kijöttem a vízből, aztán kifeküdtem, gondoltam megszárít a nap, aztán utána bekenem magam napkémmel, csakhogy sikerült bealudnom, nem is tudom hogyan.

Mikor megpirkadtam nagyon fura volt, mivel a dugót kihúzták az óceánból és megint eltűnt a víz, nem értem, a másik meg mindenki eltűnt a strandról, mondom ez király, megint teljesen meg vagyok zavarodva, mint vasorrú bába a mágneses viharban.

Bár annak nagyon örültem, hogy mindenek ellenére nagyon megfogott a nap… aha meg, meg, este mikor beálltam a zuhany alá, visítottam angolul mit egy kismalac, meg kapartam a csempét, a szemüveg helye meg meglátszott a fejemen rendesen. Úgy leégtem, mint a Reistag. Tanulság? Bealudni a strandon napkrém nélkül nagyon felelőtlenJ.

Február 11-én viszont utazok South-Islandra, pontosabban Queenstownba. Foglaltam repülőjegyet az Air New-Zélandnál, meg szállást is. Sajnos, de lehet, hogy nem sajnos, egyedül utazok, de nekem jó így is, mert megvan, hogy mit csinálok a négy nap alatt. Rodrigesz megy haza 8-án. Állítólag ez a hely tényleg a világ egyik legszebb része. Egy napot a Fjordokba fogok tölteni, megnézem a híres Milford-Soundot. A másik nap pedig gyalogtúra, vagyis a Ben-Lomond útvonalat fogom megjárni. Meg a tervek szerint lesz Fjordrepülés is, de ezt majd csak akkor ecsetelem, ha megtörtént, mert ha rossz idő lesz, akkor, azt nem lehet. Az utána következő hétvégén pedig a három napos túra a Tongarinó crossing következik, ami egy működő vulkántúrát jelent. A hétvégén, vagyis most Sea Food fesztiválra megyek a két sarokkal odébb lévő kikötőbe. Nagyon érdekel, mert imádom a halat. Voltam múltkor a halpiacon, hát… nem olyan, mint a balatoni halak boltjaJ. A másik nap pedig a Long Beachet látogatom, gyalogtúrával fűszerezve. Hát röviden ennyit. Jövő héten rakok fel új képeket is!

Üdvözlet Mindenkinek!

2011.01.13.

A mai kommunikáció megint jóra sikeredett. Eszméletlen, élvezi az ember, kicsit ovis, de fájt már a hasam a nevetéstől. Tim a tanár a következő feladatot adta. Mindenki kapott egy híres személyiséget, figurát. Én Némó voltam a hal, de volt pókember, Batman, Shrek, Róze a titanikból, Jack Sparon, Gárfild, Jerry egér, Hanry Potter, meg stb. a lényeg, hogy milyen egyéniség vagy, mi a kedvenc kajád, mit szeretsz csinálni, ezek voltak az alapkérdések, és ezeket kellet kiegészíteni, tehát el kellett nyújtani a mondatokat valahogy. És páronként végig kellett menni mindenki, kifaggatni, és fordítva. Mondtam Némó vagyok a hal és sea food kaját eszek, és szeretném felfedezni az óceánt, de sajnos elvesztem, érdeklődő vagyok, stb., pezsegtem egész órán, mint aranyhal a királyvízben. Meg volt még más észveszejtő feladat is.

A tanárokon pedig csodálkozok, soha nem kérdezik meg, hogy hívnak, mert tudják az első alkalom után.

A második óránk Timmel volt, és ahogy érkeztek a delikvensek, mindig mondta a nevüket és húzta nekik a részvételi strigulát. Egyszer bemutatkozol, és valahogy memorizálják, de nem tudom, hogy csinálják ennyi diáknál, mert más tanároknál is így van. Volt két órám egy tanárnővel még az elején, múltkor jött szembe, hí Janos How are you? Pedig én nem emlékszem a nevére. A tanárok itt rendesen felkészülnek az órára, be van osztva minden, mikor mit csinálnak, terv szerint haladnak, és működik. Lonny Levi szokta felírni a táblára, hogy mi fog történni.

2010.01.14

Ma beszélgettem egy frissen érkező sráccal, nagy nehezen sikerült kideríteni honnét jött, mert kérdeztem többször is, de mindig csak annyit mondott, hogy cepu, cepu és nagyon gyorsan hadarta, közbe rájöttem, hogy Cseh REPUBLIC. A kinézete olyan, mind egy Csehszlovák szocreál ifjúsági filmben lévő főszereplő, aki most jött le a filmvászonról, mint a Majáknak a játszópajtásai, de amúgy jó gyerek, csak azt nem értem, hogy négy hónapot dolgozott Angliába előtte, és mégis a teljesen kezdő csoportba került, bár kilenc hónapig lesz, addig beleverik az angolt úgy, hogy elfelejt majd Csehszlovákul.

Iskola után fülön fogtuk Rodrigóval Timet, a tanárt és mondtuk neki, hogy megyünk kávézni és szeretnék, ha velünk tartana, különben meg más választása nincs is, fő a rámenősség. Bele is egyezett gyorsan. Jó volt vele beszélgetni, bár nálunk fiatalabb, mégis az ő órája a legjobb, legközelebb is elhívjuk. Bár az első óránk az megint nagyon gyalázatos volt, megint ugyan azzal a tanárnővel, akivel múltkor, ráadásul megint sokan voltunk, mert ez ilyen közös óra, Új-Zélandi kultúrának hívják. Pl. Körbeadta a tanár a nemzeti zászlót és elmondta, hogy négy csillag található benne, meg ilyen semmistelen dolgok voltak. Van a suliba egy-két sötét új Dél-amerikai delikvens, akik olyan sötétek agyilag, hogy hozzájuk képest a vetési varjú atomvillanás, magyaráznak egész órán, mint öregasszony a tévének. Nem komázom őket annyira, mindig csoportosulnak, aztán mondják a magukét Spanyolul.

2010.01.15

Iskolai kereteken beléüli Barbecue Partyra mentünk. Összesen 60-an voltunk plusz egy két tanár.

Egy Beach-on volt Aucklandtól 15 km-re. Strandolás volt az első feladat, meg fociztak, bár én azt kihagytam, mert utálom, aztán hazudozás a diákokkal, aztán mentünk ebédelni, mert a szervező sütögette a húsokat, bár ezek annyira-nagyra vannak a húsütés miatt, de nem is igazán tudják, hogy milyen az igazi hússütés. Ez olyan volt mind, amikor megveszik a leértékelt hússütő berendezést, aztán, sütnek eszetlenül, a hús alig volt bepácolva, inkább csak meghintve meg, ilyen vákuumkezelt kolbászt, de az is a szürke Edition, nem igazi magyar embernek való.

Szerintem ez nem igazi hússütés, hanem összecsapott taknyolás. Na, jó azért jó volt, a kaját leszámítva, bár fizettünk érte, de baromi sokat sikerült beszélgetni mindenkivel, többek között meghívtak Szaúd-Arábiába. A Szaúdiak jól elvannak, mivel az állam támogatja a tanulásukat, és havonta 4000 US dollárt vág a fejükhöz. Azt mondja nekem Zozo a Szaudi gyerek, hogy ha nem megy az angol, akkor marad még fél évet. Hát igen így könnyű. Beszélgetek a másikkal és kérdezi tőlem, hogy honnét jöttem, mondtam Hungary. Furcsán néz, aztán kérdezem, tőle tudod, hol van? Azt mondja, hogy bocsi, de sajnos nem, majd folytattam, hogy Európában, húzta a szemöldökét, kérdem, tőle tudod, hol van Eu. Rázta a fejét, na, mondom, így nehéz lesz elmagyarázni. Nagy nehezen kiöklendeztük, hogy merre is van Németország, mivel az nem volt ismeretlen számára, na, attól keletre, a balkán felé. A másik kedvenc országa Anglia, kérdem tőle mért az, hiszen mindig esik az eső? Válasz: hát pont azért… Az állam tanítatja őket és ez jó szerintem, amúgy vicces figurák, soha nem isznak alkoholt, ezek után meghívtam őket sörözni, de határozottan ellenezték. Mindig mondják, szeretjük Abdullahot, hát én is szeretném, az államfőt, ha anyagilag támogatna, nem pedig elvenné, ami van. Vasárnap nem történt semmi extra, délelőtt tanulgattam egy kicsit, délután meg lementünk a strandra és estig ott is voltunk. Rodrigó egész strandolás alatt azt hajtogatta, hogy hol van az a Muffin sütemény, amit tegnap előtt a Norman csinált, ráadásul még körbe is ugráltuk, olyan jól nézett ki. Mondom neki, biztos megetette a Macskával…

További Szép napot mindenkinek!

Itt szoktam tanulgatni

Auckland

Norman 125 éves macskája

Rotorua

2011.01.11

A mai nap az iskolában, mondhatom gyorsan eltelt, az első két óra az a szokványos angol nyelvtan. Ami 2* 90 percet jelent. Az új tanárnő Lauren Paxton Denny, nagyon kedves jól le tudja kötni az ember figyelmét. Mivel a déli féltekén elkezdődött a nyári szünet, így nagyon sok új diák érkezett Dél-Amerikából. A legtöbb Chiléből, Argentínából, Brazíliából, Columbiából. A tanárok nem győzik figyelmeztetni, a diákokat, hogy ne beszéljenek spanyolul, mivel ez egy angol nyelviskola.

A harmadik órám, International communication volt, egy spanyol gyerek mellé kerültem, aki már szeptember óra ott van, és mondta, hogy ez az óra elég unalmas lesz, gondoltam csak nem. Hát úgy is lett, a tanár nem igen tudta lefoglalni a diákok figyelmét, mondhatom, hogy olyan volt az óra, mint a Himnuszba a balsors, Dél-Amerikai módra. Volt, hogy a tanár öt percig egyetlen oldalt bámult a könyvben, úgy nézett ki, mint aki nem értené az angolt.

2011.01.12

A mai napon az első óránk egy fiatal új tanárral volt, az óra neve: Az angol a mindennapokban.

Egész órán beszélni kellett, persze ez nem a megszokott csoporttársakkal volt, hanem ezeken az órákon vegyesen vannak a diákok. Volt öt kérdés, amire meg kellet alkotni mindenkinek a saját válaszát, mint például, mi a kedvenc kajád, kedvenc helyed NZ-on, Mi volt a legbosszantóbb dolog, mióta itt vagy, aztán minden csoporttársat meg kellet interjuolni külön végig kellett kérdezni. Aztán ki mire emlékszik, mert utána nem a sajátunkét kellett elmondani, hanem az osztálytársakét. Aztán a következő feladat neve, 90 másodperc kérdés, utána 60 másodperc válasz. Mindenkinek a neve belekerült egy csészébe és a tanár húzott egy nevet, akinek ki kellett ülni az osztály elé. És a diákok 90 másodpercig folyamatosan kérdeztek, persze egyszerű kérdéseket, mikor lejárt a másfél perc, az illetőnek folyamatosan egy percben válaszolni kellett a kérdésekre, a lényege hogy mire emlékszel. Végül is jó volt az óra. Utána meg volt két óra Laurennel.

Az iskola Barbecue part y-t szervez a parton, szombaton délután, úgy néz ki, hogy elmegyünk Rodrigóval.

Tegnap este voltunk kocsmázni vacsora után, a Margaréta nevű becsületsüllyesztőben.

A bejáratnál ki volt írva, hogy sör 5 Dollár, mondom az jó lesz, kértem is kettőt nagy ijedtembe mikor a pulthoz értünk. Erre a csapos oda vág elém két korsó sört, ami nem fél liter volt, hanem 1 literes kancsóba, persze ebből kettőt. Na, gondoltam itt fel kell kötni a gatyát, mert itt ez a legkisebb mérce. Betoltuk, aztán jött a következő két korsó, ami azért már sok volt, fejenként két liter, bár kifejezetten jót tett az angol nyelvtudásom improvizatív készségének, utána úgy jöttek a szavak, hogy ihaj, bár ha hallotta volna valamelyik tanár, hazáig sírva ment volna az biztos. Bár Rodrigót nem nagyon értettem, de nem számított, mindenre yes meg no, meg röhögés. Hazafelé be nem állt a szánk, azon nevettünk, hogy fogjuk Normant felkelteni, mivel nem vittünk kulcsot és éjfél is elmúlott már, de szerencsénk volt, mert még bámulták a tévét a macskával együtt. Néha azon nevetek, hogy ülnek együtt a tévé előtt a kanapén aztán, lekever, egyet a macskának mikor elkezd dagasztani az antik ágyon. Szegény mécsek olyan öreg, hogy horror filmbe kéne mutogatni, de ott is nagyon ijesztő lenne. Egyébként igen jó kajákat főzött a héten Norman, töltök is fel róla képeket, bírom nagyon az öreget, csak ha beszélgetni akar az ember, úgy kell kihúzni kombinált fogóval belőle mindent.

A múltkori kiránduláshoz tartozó videók.

Coromandel-Rotorua

2011.01.08. Coromandel-Rotoura

Elterveztük Rodrigóval, hogy bérelünk egy autót, és elmegyünk a híres Coromandel félszigetre, majd másnap átmegyünk Rotourára. Pénteken volt két órám, amit végigszenvedtünk, nagyon sok új diák érkezett, eszméletlen sokan voltunk, nem sok értelme volt a napnak, inkább csak játszottunk. Különböző feladatokat kellett végre hajtani, de inkább ovis volt mint felnőttes, de a jókedv az megvolt. Megírtuk előtte nap a tesztet, de az elszeparálás még nem történt meg. Hát feljebb kerültem egy csoporttal, ahogy néztem, így jövő héten már megint más csoporttársak lesznek. Szívesebben maradtam, volna az eddigibe, de mindegy. Na, iskola után lementünk az autókölcsönző sorra a Beach road-ra és elkezdtük a kocsit vadászni. Találtunk is egy helyet, ahol megfelelőnek találtuk az ajánlatot, egy Mazda 3-as adtak volna, mondtuk is, hogy kérjük, erre mondta a srác, hogy a Mazda mx5-ös kabrió is most hétvégére ennyi lesz. Mondtam, hogy nekünk az is jó, mégis csak egy kabrió, és nyár van, ha lúd legyen kövér, de mikor mondtam, hogy akkor kérünk hozzá egy gps-t akkor mondta, hogy sajnos az nincsen, mert mind kint van. Erre tudomására hoztam, hogy akkor sajnos nem tudunk élni a lehetőséggel, mert nem igazán tudjuk, hogy hová megyünk, csak úgy kb. Kavargunk mint g…f a levegőben. Átmentünk egy másikba, ahol sikeresen béreltünk egy Nissan Primerát GPS-el együtt. Utána elhajtottunk egy bevásárló központba, ahol összevettünk az útra minden féle szöszt. Beugrottunk a csomagokért, mondtam Normannak, hogy vasárnap este itthon vagyunk 8-ra úgyhogy készülhet vacsorával, aztán irány- darány.

Első utunk a híres Hot Water Beachre vezetett, melyet két és fél órás kocsikázás után sikeresen el is értünk. Érdekessége a strandnak, hogy egy homokos tengerpart, van egy bizonyos része, ahol apálykor a forró víz átszűrődik a homokon. Lehet ásót bérelni, és ki lehet saját magunknak alakítani egy kis medencét, ahol feljön a termálvíz a homokba. Elég furcsa volt tapasztalni, hogy bizonyos helyeken nem lehet megállni a homokos, vizes, tenger mosta parton és nem a nap miatt, hanem mert a homok bugyog a talpunk alatt, és mondhatom, hogy nem meleg volt, hanem forró.

Sajnos annyira sokon voltak, mivel hétvége volt, hogy nem sokat áskálódtunk, hanem fürödtünk egyet az óceánban, aztán elmentünk szállást keresni, ami ugyan sok van, de mindenhol, no Vakancy felirattal. Nagy nehezen találtunk, horribilis összegért egy kiszuperált lakókocsit egy holiday kempingbe, hát annyira nem tetszett, de este nyolc óra volt és nem volt kedvünk, még órákat kocsikázni, így kivettük. De végül is jó volt, csak ezért az összegér luxus apartmant kaptunk volna, de hát ez az egyik kedvenc nyaralóhely a környéken. Mikor kérdezte a recepciós, hogy meg kívánjuk tekinteni, mondtam, hogy meg hát! Erre odaadta a kulcsot egy térképpel és elmentünk megkeresni a 8-as sorszámú házat, persze akkor még nem sejtettem, hogy egy lakókocsi lesz. Meg is találtuk, de a kulcsot nem sikerült beleerőltetni a zárba, gondoltam, hogy mindjárt kijön egy kigyúrt tetovált Mauri, aztán megtöröl, de nem volt bent éppen senki, de később rájöttünk, hogy egy lakókocsi a mi otthonunk, nem pedig a 8-as sorszámú házikó. Amúgy a Hahei Beachon volt. A tengerpart az gyönyörű mindenhol, kicsit a hullámok erősek, de szörfözésre tökéletesen alkalmas. Megfőztük magunknak az abrakot aztán, jókat nevettünk, persze a sulis tanárainkat utánoztuk, meg persze Normant, meg a süket macskáját, meg is törtük a röhögésünkkel a kemping éjszakai csöndjét. Nem tudom, nekem nem jön be annyira a kempingezés, lehet, hogy nagyon el vagyok kényelmesedve? De az egészbe az a bosszantó nekem, hogy a kaját is megvettük külön, meg főztünk, meg drága is volt, meg közös helységek, de így a végösszeg több volt, mind ha elmentünk volna egy hotelbe félpanzióval. Igaz, hogy nem 20 méterre az óceántól, de sajnos többe kerül a leves, mint a hús. Nekem ez a véleményem, de mindegy, mi kalandorok vagyunk és kész! Reggel nyolc órákkor felkeltünk, jól bereggeliztünk, és elindultunk az egyik leghíresebb strandra, amit Cathedral Covenek hívnak.

Cathedral Cove

Negyven perces séta után értük el a strandot, ami gyönyörű volt, egyszerűen leírhatatlan, hatalmas sziklafalakkal körbevett fehérhomokos tengerpart, a tengerben a parthoz közel érdekes kinézetű sziklák merengtek kifelé, a sziklafalon, amely kb. 15 méter lehetett, kicsi vízesés szerű patakocskák csordogáltak, hatalmas fák gyönyörű virágokkal és még sorolhatnám, nem tudom, hogy van ennél az ennél szebb strand a világon? Sajnos úgy veszem észre, hogy a fotók nem igazán adják vissza a valóságot. A nap az rendesen égetett, nem volt benne hiba. Kistrandoltuk magunkat, átúsztunk egy sziklára és onnét ugrottam egy seggest a vízbe. mire feleszméltük, elmúlott már kettő óra is, majd elindultunk vissza a parkolóba, ahol a kocsit hagytuk, de közbe még meglátogattunk egy két öblöt. Majd elindultunk a híres termál üdülőhelyre Rotorua a Waihi Beach érintésével. Beütöttünk az GPS-be a top 10 es Holiday Park címét és meg sem álltunk odáig.

Este a vacsi

Rotorua

Hét óra volt este, és szerencsés módon volt szabad szállás, de mondtam a recepciós néninek, hogy azért, meg nézném ám azt, mert láttunk már karon varjút. Persze az ár ugyan annyi volt, mint amennyit kifizetünk az előző este. Örömmel tapasztaltuk, hogy egy két szobás zuhanyzós kiskonyhás, grillezővel felszeret apartman volt, LCD tévé kanapély, étkezőasztal kint is, meg bent is, meg minden, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Mondtuk kivesszük! Elmentünk bevásárolni. Menet közbe megpillantottam a hidroplán repülőket a Rotorua tavon, tiszta lázba jöttem tőle, de mondtam, magamba, hogy nem, nem, most nem lehet, pedig biztos jó lehet… Jó lehet egy ilyennel repkedni itt a sziklák, hegyek között. Este a menü: marha steak vegyes salátával, grillezett cukkínivel, meg párolt spárgával. Jól bekajáltunk, Rodrigónak is csak jojóztak a szemei a végére, aztán megterveztünk a másnapi programot a vacsora után. Reggeli után a Wai-O-Tapu Wonderland park volt az első célpontunk, mivel itt minden nap 10:15-kor felhergelik a Lady-Knox nevű gejzírt, amiből állítólag csak négy darab van a világon. Nagyon érdekes a történet. A gejzírt némi mosószer hozzáadásával lehet rábeszélni a kitörésre. Körül lehetett ülni, simán csak füstölgött, majd a megadott időbe jött egy bácsi mikrofonnal a kézbe, egy kis történet, aztán had szóljon. A gejzírnek két kamrája van, az egyikben melegebb a víz. Ha a felső kamrába mosószer kerül, a vízfelületi feszültsége lecsökken, a két kamra vize elegyedik, a gejzír kitör. Számomra nagyon érdekes jelenség volt. Eztán körbejártuk a parkot, nagyon érdekes volt, minden fortyogott, bugyborékolt, gőzölgött, meg hangot adott, mindenhol, forrt a víz, olyan patakok csordogáltak, amelyek gyöngyöztek a meleg víztől. Persze elég vészjósló kinézete volt az egésznek, de meg volt a maga szépsége. Persze növényzet a tavakba nem igazán volt jellemző, na meg hülye sirályok sem. De hát, még is csak egy vulkánikus terület. Rengeteg kráter, vigyázni kell hova lép itt az ember. A legnagyobb kráternél leültünk egy kicsit pihenni, majd mit tapasztaltam, itt a világ végén? Jött szembe egy ismerős osztrák pilóta a Miki, jót nevettünk, hogy milyen pici a világ és milyen furcsa hogy egy ilyen helyen futunk össze, legutóbb Cserszegtomajon, a reptéren, most meg egy kicsit arrébb 17600 kilométerrel, egy időzített kráter mellett. Furcsa nem? Beszélgettünk egy kicsit, aztán folytattuk a felfedező körutat. Miután végeztünk a parkkal átmentünk a 15 km-rel arrébb lévő Vulcanic Valley nevezetű parkba, ahol négy órás séta után a helyek közt megtekintettünk mindent, persze ez is nagyon látványos volt, gőzölt, fortyogott minden. A hegyek között gyakran előfordulnak különböző színű tavacskák, az egyikhez az volt írva Az a baj erre felé, hogy annyi nemzeti park, meg látnivaló van, hogy nem jut mindenre idő. Nemzeti parkok egymás hegyén, hátán, tele csodálatos látnivalókkal, pedig lett volna még egy két dolog itt a közelbe, amit meg szerettem volna még megnézni, de sajnos elment a nap, és mennünk kellett vissza Aucklandbe, mert holnap iskola.

Auckland 257 km es kocsikázásra volt, amit, este nyolc órára sikeresen is teljesítettünk.

A meglepő számomra még az, hogy itt nem nagy divat a dohányzás. Az iskolában sem mennek a diákok állandóan észt veszejtve bagózni a szünetben, és az utcán is ritka, hogy jön veled szembe egy ipse, akinek lóg a deck a szájába.

Mindenkinek További Szép napot!