Giannie: Hazaút

Az utazás.

Most már így, utólag visszagondolva azt mondom, hogy sajnos eljött a Február 26-a , ami a hazautazás dátumát jelenti. Nagy nehezen összeszedtem a cuccomat, már pénteken, próbáltam úgy pakolni, hogy nehogy túllépjem a súlykorlátot. Sajnos valami miatt pénteken éjszaka nem sikerült három óránál többet aludnom, nem tudom, hogy miért, így nagyon fáradt voltam, mikor neki kezdtem a nagy utazásnak. Norman kivitt a repülőtérre 11 kor, mivel a repülő 14:40-kor indult Aucklandből. A légitársaság a Cathay Pacific Airways volt, a repülő egy Boeing 747-400-as Jumbo Jet, szerencsére most nem volt tele annyira, mint mikor érkeztem. Az út eseménytelen volt, közvetlenül nem ült mellettem senki, így volt nagy helyem terpeszkedni, bár a check-in-nél beraktak középre, amit csak később vettem észre, de beszállás előtt sikerült rajta változtatnom. A repülőút Hong-Kong-ba 11 órás dög unalom volt. Szerencsére komoly szórakoztató elektronika tartozik minden üléshez képernyővel, és rengeteg lehetőséget lehet használni időtöltés gyanánt, ráadásul még konnektor is volt, így a laptopot is tudtam használni. Bár 11 óra folyamatos tévézés után már szédül az ember. Hong-Kong-ban könnyen ment az átszállás, mert volt négy és fél órám. A következő utam a Hong-Kong- Milánó járat Boeing 777-300-ER-je volt. Egy ember híján tele volt a gép, ami azt jelenti, hogy 300-an voltunk. El kell mondanom, hogy jobban tetszett, mint a Jambó sokkal halkabb volt. Sajnos a menetidő itt 13,5 órára sikeredett, ami nagyon hosszú úgy, hogy egy három éves kínai kisgyerek ült mellettem, aki nem bírt magával egész úton, az anyja meg nem foglalkozott vele. Ha valaki ilyen csapdába esik a jövőben, garantálom, hogy almaleves lesz a gatyája. Mondhatom, hogy rémálom, volt, főleg úgy, hogy mögöttem volt már egy-pár óra utazás, de mindegy, bár a 13,5 óra amúgy is egy gyötrelem. Reggel fél 7-kor értünk Milánóba, ahol ismét egy 13,5 órás várt rám, csak a földön, mivel a Malév csak 20 óra után méltóztatik indulni. Sajnos Milánóba megérkezve hideget tapasztaltam, így majdnem a zokogás kerülgetett. A városba nem mentem ki mert rossza volt az idő kabátom meg nem nagyon volt, így a 13,5 órát a tranzit váróban töltöttem, és farkasszemet nézetem az órával. Nagyon kemény volt mondanom sem kell. Mikor eljött az este, sikeresen megérkezett a budapesti járat is. Beszállás után leültem a helyemre és vártam az indulást. Majd odajött a stuvi megkérdezte, a nevemet és közölte velem, hogy az én helyem a pilótafülkében lesz. Köszönöm Vili bácsi!
Hát kimondhatatlanul boldog voltam. Az indulás kicsit nehézkesen ment, a gépen lévő vadászfegyverek miatt, amit egy csapat vadász adott fel, és a vámosoknak nem tetszett valami, így 30 perces késéssel tudtunk csak indulni. A repülő indítása AirStarter indítóval történt, mivel nem volt GPU. Miután megérkeztünk Ferihegyre és kinyitotta a pilóta az ablakot, akkor szembesültem azzal, hogy milyen hideg is van, ami nagyon elkeserített. A repülőtéren várt a család és fél 2 re értünk haza. Sajnos aludni nem nagyon tudtam, mivel a bioritmuson teljesen felfordult. Sajnos ezzel véget ért és lezárult egy három hónapos, kimondhatatlanul eseménydús történetem, remélem mindenkinek okoztam ezzel egy-két kellemes percet. Remélem a jövőben lesz még lehetőségem utazni, amit megoszthatok majd ismét mindenkivel.
Üdvözlet mindenkinek!