Coromandel-Rotorua

2011.01.08. Coromandel-Rotoura

Elterveztük Rodrigóval, hogy bérelünk egy autót, és elmegyünk a híres Coromandel félszigetre, majd másnap átmegyünk Rotourára. Pénteken volt két órám, amit végigszenvedtünk, nagyon sok új diák érkezett, eszméletlen sokan voltunk, nem sok értelme volt a napnak, inkább csak játszottunk. Különböző feladatokat kellett végre hajtani, de inkább ovis volt mint felnőttes, de a jókedv az megvolt. Megírtuk előtte nap a tesztet, de az elszeparálás még nem történt meg. Hát feljebb kerültem egy csoporttal, ahogy néztem, így jövő héten már megint más csoporttársak lesznek. Szívesebben maradtam, volna az eddigibe, de mindegy. Na, iskola után lementünk az autókölcsönző sorra a Beach road-ra és elkezdtük a kocsit vadászni. Találtunk is egy helyet, ahol megfelelőnek találtuk az ajánlatot, egy Mazda 3-as adtak volna, mondtuk is, hogy kérjük, erre mondta a srác, hogy a Mazda mx5-ös kabrió is most hétvégére ennyi lesz. Mondtam, hogy nekünk az is jó, mégis csak egy kabrió, és nyár van, ha lúd legyen kövér, de mikor mondtam, hogy akkor kérünk hozzá egy gps-t akkor mondta, hogy sajnos az nincsen, mert mind kint van. Erre tudomására hoztam, hogy akkor sajnos nem tudunk élni a lehetőséggel, mert nem igazán tudjuk, hogy hová megyünk, csak úgy kb. Kavargunk mint g…f a levegőben. Átmentünk egy másikba, ahol sikeresen béreltünk egy Nissan Primerát GPS-el együtt. Utána elhajtottunk egy bevásárló központba, ahol összevettünk az útra minden féle szöszt. Beugrottunk a csomagokért, mondtam Normannak, hogy vasárnap este itthon vagyunk 8-ra úgyhogy készülhet vacsorával, aztán irány- darány.

Első utunk a híres Hot Water Beachre vezetett, melyet két és fél órás kocsikázás után sikeresen el is értünk. Érdekessége a strandnak, hogy egy homokos tengerpart, van egy bizonyos része, ahol apálykor a forró víz átszűrődik a homokon. Lehet ásót bérelni, és ki lehet saját magunknak alakítani egy kis medencét, ahol feljön a termálvíz a homokba. Elég furcsa volt tapasztalni, hogy bizonyos helyeken nem lehet megállni a homokos, vizes, tenger mosta parton és nem a nap miatt, hanem mert a homok bugyog a talpunk alatt, és mondhatom, hogy nem meleg volt, hanem forró.

Sajnos annyira sokon voltak, mivel hétvége volt, hogy nem sokat áskálódtunk, hanem fürödtünk egyet az óceánban, aztán elmentünk szállást keresni, ami ugyan sok van, de mindenhol, no Vakancy felirattal. Nagy nehezen találtunk, horribilis összegért egy kiszuperált lakókocsit egy holiday kempingbe, hát annyira nem tetszett, de este nyolc óra volt és nem volt kedvünk, még órákat kocsikázni, így kivettük. De végül is jó volt, csak ezért az összegér luxus apartmant kaptunk volna, de hát ez az egyik kedvenc nyaralóhely a környéken. Mikor kérdezte a recepciós, hogy meg kívánjuk tekinteni, mondtam, hogy meg hát! Erre odaadta a kulcsot egy térképpel és elmentünk megkeresni a 8-as sorszámú házat, persze akkor még nem sejtettem, hogy egy lakókocsi lesz. Meg is találtuk, de a kulcsot nem sikerült beleerőltetni a zárba, gondoltam, hogy mindjárt kijön egy kigyúrt tetovált Mauri, aztán megtöröl, de nem volt bent éppen senki, de később rájöttünk, hogy egy lakókocsi a mi otthonunk, nem pedig a 8-as sorszámú házikó. Amúgy a Hahei Beachon volt. A tengerpart az gyönyörű mindenhol, kicsit a hullámok erősek, de szörfözésre tökéletesen alkalmas. Megfőztük magunknak az abrakot aztán, jókat nevettünk, persze a sulis tanárainkat utánoztuk, meg persze Normant, meg a süket macskáját, meg is törtük a röhögésünkkel a kemping éjszakai csöndjét. Nem tudom, nekem nem jön be annyira a kempingezés, lehet, hogy nagyon el vagyok kényelmesedve? De az egészbe az a bosszantó nekem, hogy a kaját is megvettük külön, meg főztünk, meg drága is volt, meg közös helységek, de így a végösszeg több volt, mind ha elmentünk volna egy hotelbe félpanzióval. Igaz, hogy nem 20 méterre az óceántól, de sajnos többe kerül a leves, mint a hús. Nekem ez a véleményem, de mindegy, mi kalandorok vagyunk és kész! Reggel nyolc órákkor felkeltünk, jól bereggeliztünk, és elindultunk az egyik leghíresebb strandra, amit Cathedral Covenek hívnak.

Cathedral Cove

Negyven perces séta után értük el a strandot, ami gyönyörű volt, egyszerűen leírhatatlan, hatalmas sziklafalakkal körbevett fehérhomokos tengerpart, a tengerben a parthoz közel érdekes kinézetű sziklák merengtek kifelé, a sziklafalon, amely kb. 15 méter lehetett, kicsi vízesés szerű patakocskák csordogáltak, hatalmas fák gyönyörű virágokkal és még sorolhatnám, nem tudom, hogy van ennél az ennél szebb strand a világon? Sajnos úgy veszem észre, hogy a fotók nem igazán adják vissza a valóságot. A nap az rendesen égetett, nem volt benne hiba. Kistrandoltuk magunkat, átúsztunk egy sziklára és onnét ugrottam egy seggest a vízbe. mire feleszméltük, elmúlott már kettő óra is, majd elindultunk vissza a parkolóba, ahol a kocsit hagytuk, de közbe még meglátogattunk egy két öblöt. Majd elindultunk a híres termál üdülőhelyre Rotorua a Waihi Beach érintésével. Beütöttünk az GPS-be a top 10 es Holiday Park címét és meg sem álltunk odáig.

Este a vacsi

Rotorua

Hét óra volt este, és szerencsés módon volt szabad szállás, de mondtam a recepciós néninek, hogy azért, meg nézném ám azt, mert láttunk már karon varjút. Persze az ár ugyan annyi volt, mint amennyit kifizetünk az előző este. Örömmel tapasztaltuk, hogy egy két szobás zuhanyzós kiskonyhás, grillezővel felszeret apartman volt, LCD tévé kanapély, étkezőasztal kint is, meg bent is, meg minden, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Mondtuk kivesszük! Elmentünk bevásárolni. Menet közbe megpillantottam a hidroplán repülőket a Rotorua tavon, tiszta lázba jöttem tőle, de mondtam, magamba, hogy nem, nem, most nem lehet, pedig biztos jó lehet… Jó lehet egy ilyennel repkedni itt a sziklák, hegyek között. Este a menü: marha steak vegyes salátával, grillezett cukkínivel, meg párolt spárgával. Jól bekajáltunk, Rodrigónak is csak jojóztak a szemei a végére, aztán megterveztünk a másnapi programot a vacsora után. Reggeli után a Wai-O-Tapu Wonderland park volt az első célpontunk, mivel itt minden nap 10:15-kor felhergelik a Lady-Knox nevű gejzírt, amiből állítólag csak négy darab van a világon. Nagyon érdekes a történet. A gejzírt némi mosószer hozzáadásával lehet rábeszélni a kitörésre. Körül lehetett ülni, simán csak füstölgött, majd a megadott időbe jött egy bácsi mikrofonnal a kézbe, egy kis történet, aztán had szóljon. A gejzírnek két kamrája van, az egyikben melegebb a víz. Ha a felső kamrába mosószer kerül, a vízfelületi feszültsége lecsökken, a két kamra vize elegyedik, a gejzír kitör. Számomra nagyon érdekes jelenség volt. Eztán körbejártuk a parkot, nagyon érdekes volt, minden fortyogott, bugyborékolt, gőzölgött, meg hangot adott, mindenhol, forrt a víz, olyan patakok csordogáltak, amelyek gyöngyöztek a meleg víztől. Persze elég vészjósló kinézete volt az egésznek, de meg volt a maga szépsége. Persze növényzet a tavakba nem igazán volt jellemző, na meg hülye sirályok sem. De hát, még is csak egy vulkánikus terület. Rengeteg kráter, vigyázni kell hova lép itt az ember. A legnagyobb kráternél leültünk egy kicsit pihenni, majd mit tapasztaltam, itt a világ végén? Jött szembe egy ismerős osztrák pilóta a Miki, jót nevettünk, hogy milyen pici a világ és milyen furcsa hogy egy ilyen helyen futunk össze, legutóbb Cserszegtomajon, a reptéren, most meg egy kicsit arrébb 17600 kilométerrel, egy időzített kráter mellett. Furcsa nem? Beszélgettünk egy kicsit, aztán folytattuk a felfedező körutat. Miután végeztünk a parkkal átmentünk a 15 km-rel arrébb lévő Vulcanic Valley nevezetű parkba, ahol négy órás séta után a helyek közt megtekintettünk mindent, persze ez is nagyon látványos volt, gőzölt, fortyogott minden. A hegyek között gyakran előfordulnak különböző színű tavacskák, az egyikhez az volt írva Az a baj erre felé, hogy annyi nemzeti park, meg látnivaló van, hogy nem jut mindenre idő. Nemzeti parkok egymás hegyén, hátán, tele csodálatos látnivalókkal, pedig lett volna még egy két dolog itt a közelbe, amit meg szerettem volna még megnézni, de sajnos elment a nap, és mennünk kellett vissza Aucklandbe, mert holnap iskola.

Auckland 257 km es kocsikázásra volt, amit, este nyolc órára sikeresen is teljesítettünk.

A meglepő számomra még az, hogy itt nem nagy divat a dohányzás. Az iskolában sem mennek a diákok állandóan észt veszejtve bagózni a szünetben, és az utcán is ritka, hogy jön veled szembe egy ipse, akinek lóg a deck a szájába.

Mindenkinek További Szép napot!