Rotorua

2011.01.11

A mai nap az iskolában, mondhatom gyorsan eltelt, az első két óra az a szokványos angol nyelvtan. Ami 2* 90 percet jelent. Az új tanárnő Lauren Paxton Denny, nagyon kedves jól le tudja kötni az ember figyelmét. Mivel a déli féltekén elkezdődött a nyári szünet, így nagyon sok új diák érkezett Dél-Amerikából. A legtöbb Chiléből, Argentínából, Brazíliából, Columbiából. A tanárok nem győzik figyelmeztetni, a diákokat, hogy ne beszéljenek spanyolul, mivel ez egy angol nyelviskola.

A harmadik órám, International communication volt, egy spanyol gyerek mellé kerültem, aki már szeptember óra ott van, és mondta, hogy ez az óra elég unalmas lesz, gondoltam csak nem. Hát úgy is lett, a tanár nem igen tudta lefoglalni a diákok figyelmét, mondhatom, hogy olyan volt az óra, mint a Himnuszba a balsors, Dél-Amerikai módra. Volt, hogy a tanár öt percig egyetlen oldalt bámult a könyvben, úgy nézett ki, mint aki nem értené az angolt.

2011.01.12

A mai napon az első óránk egy fiatal új tanárral volt, az óra neve: Az angol a mindennapokban.

Egész órán beszélni kellett, persze ez nem a megszokott csoporttársakkal volt, hanem ezeken az órákon vegyesen vannak a diákok. Volt öt kérdés, amire meg kellet alkotni mindenkinek a saját válaszát, mint például, mi a kedvenc kajád, kedvenc helyed NZ-on, Mi volt a legbosszantóbb dolog, mióta itt vagy, aztán minden csoporttársat meg kellet interjuolni külön végig kellett kérdezni. Aztán ki mire emlékszik, mert utána nem a sajátunkét kellett elmondani, hanem az osztálytársakét. Aztán a következő feladat neve, 90 másodperc kérdés, utána 60 másodperc válasz. Mindenkinek a neve belekerült egy csészébe és a tanár húzott egy nevet, akinek ki kellett ülni az osztály elé. És a diákok 90 másodpercig folyamatosan kérdeztek, persze egyszerű kérdéseket, mikor lejárt a másfél perc, az illetőnek folyamatosan egy percben válaszolni kellett a kérdésekre, a lényege hogy mire emlékszel. Végül is jó volt az óra. Utána meg volt két óra Laurennel.

Az iskola Barbecue part y-t szervez a parton, szombaton délután, úgy néz ki, hogy elmegyünk Rodrigóval.

Tegnap este voltunk kocsmázni vacsora után, a Margaréta nevű becsületsüllyesztőben.

A bejáratnál ki volt írva, hogy sör 5 Dollár, mondom az jó lesz, kértem is kettőt nagy ijedtembe mikor a pulthoz értünk. Erre a csapos oda vág elém két korsó sört, ami nem fél liter volt, hanem 1 literes kancsóba, persze ebből kettőt. Na, gondoltam itt fel kell kötni a gatyát, mert itt ez a legkisebb mérce. Betoltuk, aztán jött a következő két korsó, ami azért már sok volt, fejenként két liter, bár kifejezetten jót tett az angol nyelvtudásom improvizatív készségének, utána úgy jöttek a szavak, hogy ihaj, bár ha hallotta volna valamelyik tanár, hazáig sírva ment volna az biztos. Bár Rodrigót nem nagyon értettem, de nem számított, mindenre yes meg no, meg röhögés. Hazafelé be nem állt a szánk, azon nevettünk, hogy fogjuk Normant felkelteni, mivel nem vittünk kulcsot és éjfél is elmúlott már, de szerencsénk volt, mert még bámulták a tévét a macskával együtt. Néha azon nevetek, hogy ülnek együtt a tévé előtt a kanapén aztán, lekever, egyet a macskának mikor elkezd dagasztani az antik ágyon. Szegény mécsek olyan öreg, hogy horror filmbe kéne mutogatni, de ott is nagyon ijesztő lenne. Egyébként igen jó kajákat főzött a héten Norman, töltök is fel róla képeket, bírom nagyon az öreget, csak ha beszélgetni akar az ember, úgy kell kihúzni kombinált fogóval belőle mindent.

A múltkori kiránduláshoz tartozó videók.