2011. január 1., szombat


Kedves mindenki! Boldog Új Évet!

A mai hétvégén érkezett egy Argentin srác Rodrigó. Egész jól összehaverkodtam vele, sajnos csak egy hónapot marad, mivel ügyvéd, és mondta, hogy a bíróságok nem dolgoznak náluk, mivel nyári szünet van. Gondolta, addig eljön egy kicsit nyelvet tanulni, mert az angolból nem olyan jó, majd átlép Ausztráliába egy két napot, majd valamelyik Polinéz szigetre, aztán megy vissza dolgozni Argentínába.

Meglepő módon tudják, hol van Magyarország. Beszélgettem egy másik Argentin idősebb tanulóval, és mondta, hogy vannak barátai Magyarországon, gondoltam csak hülyéskedik, de mondta, hogy Budapesten laknak. Múltkor Nomennel beszélgettem a borokról, és mondta, hogy általában a fehér bor az Új-Zéland, a vörös, pedig Ausztrália.(Szoktunk is minden este a buksinkba tölteni, persze csak egy pohárkával angolosan, nem pedig magyar módra…J) a fehér bor itt sokkal jobb, mint a vörös. Erre elkezdtem okoskodni, hogy Magyarország is bortermelő ország, oszt nem úgy van ám, hogy csak erre felé van jó bor, nálunk is nagyon sokfajta bor található. Erre nem reagált semmit az öreg angolos stílusában, gondoltam megint rosszul habogtam angolul és nem értette, meg aztán rám hagyta a dolgot és elment. Mikor jött vissza két üveg bor volt a kezébe és odadugta az orrom alá, alig hittem a szememnek mikor megláttam, na, mi volt? Két Magyar borocska, itt a világ másik oldalán. Tehát ismerik, és tudják, hol van Magyarország! Rodrigó is mondta, hogy voltak európai túrán és mennyire sajnálta, hogy kimaradt nekik Budapest.

A Szilvesztert itthon töltöttem, illetve lementem a Parkba és onnét néztem a tűzijátékot, hát nagyon szép volt. A Skytowerből lőtték, de a parton is hatalmas volt.

Rodrigóval január 1-én elterveztük, hogy megnézzük az Aucklandi Múzeumot, utána pedig lementünk úszni a Szentinel Beachre. Múltkor gondoltam lemegyek úszni egyet, van, itt egy kis közeli öböl amúgy Home Beachnek hívják. Mikor leértem sajnálattal tapasztaltam, hogy nincsen víz, csak egy mocsaras, homokos, kagylókkal teli pocsolya az egész. Olyan szinten eltűnik apálykor a víz innét a harbourből, hogy az őrület. Elkezdtem sétálni oszt, visszamentem lógó orral, Normen kérdezte, na, jó volt?, mondtam magamba király, erre megmutatta a napi jelentést, ami az íróasztala mellett volt kifüggesztve egy táblára, hogy mikor van apály, dagály. Na, ennek ellenére, ma olyan mély volt a víz, hogy a parttól 5 méterre nem ért le a lábam, számomra ez elég hihetetlen. Úsztunk egyet aztán vissza, mert várt minket a fenséges vacsora. Az eledel az nagyon kivalló minden nap, iszonyú szerencsém van, hogy az emberem nyugdíjas, ráadásul a hobbija a főzés. Minden nap változatos vacsorát csinál, szokott lenni a mexikóitól, az olaszig, a thaitól a bélszínig minden. Minden vacsora olyan mintha éterembe ennék, friss saláta is van általában ropogós cukkínivel, újhagymával, avokádóval, meg nagy szemű szőlővel. Minden nap van desszert is, persze itt is friss málna, eper, gyakran áfonya is, csoki felfújt, fagyi és még sorolhatnám. Persze ehhez szoktunk megfelelő borocskát is kortyolgatni. Na mindegy, az öreg bizonyított nálam. Bár a levest nem nagyon ismerik, hiányzik is egy kicsit.

Hétfőn nincs suli, így megyünk a Piha Beachre, ami nem mondhatnám, hogy a ronda strandok közé tartozik. Kicsi túrázás, fürdés, lehet hogy kölcsönzünk szörföt is, oszt nem búsulunk.

http://www.google.co.nz/images?hl=hu&source=imghp&biw=1245&bih=533&q=Piha+beach&gbv=2&aq=f&aqi=&aql=&oq=&gs_rfai=

1 megjegyzés:

  1. Nagyon rossz neked Giannie! Tudlak nagyon sajnálni! Amúgy én is 90 C-os szaunámban izzasztom a testemet, kint meg esik a hó! Az sem olyan rossz!
    pusz

    VálaszTörlés