Auckland

Az utazás

A reggeli indulás kicsit nehézkes volt mivel nagyon sok hó esett, de megoldódott, mert az autópálya már csak vizes volt. Az utazás nagyon hosszú és nagyon fárasztó, bár így visszagondolva eltelt gyorsan.

A Malévon Budapest és Párizs között gyorsan eltelt az idő, mivel a pilóta fülkében kellett végig ülnöm. Fantasztikus élmény volt. A Párizsi átszállásnál 5 órám volt, ami elég sok, mert hamar átjutottam a 2A terminálba, így sokat kellett ücsörögnöm. Sikeresen elindultunk másfél órás késéssel, Párizsból Hong Kongba. A késés egyrészt a jégtelenítésből adódott, bár jó volt látni. (Nem olyan, mint nálunk, nem is folytatom...) Az úton semmi érdekes nem volt, kétszer volt kaja, aztán pihenő kicsit untam az utolsó három órát bele sem mertem gondolni, hogy 9,5 van még vissza. Hong Kong nagyon jól nézett ki felülről, a pálya vége víz volt, szinte a vízfelületre lebegtetett rá a pilóta mielőtt földet értünk a 340-vel. A következő gép a Jumbó Jet volt B747. Hát jó nagy monstrum, jó sok futás kellett neki teltházzal, hogy eljöjjön a földtől, mit ne mondjak elég hangos belül, legalább is az Airbus után. A repülés ennyi idő után már nem okozott különösen nagy élményt alig vártam, hogy leszálljunk.

Új-Zéland

Már a repülőn jelezték egy kisfilmmel, hogy mire készüljünk, leszállás után mivel van náluk egy olyan rendszer, amit úgy hívnak, hogy Bió Security. Már a repülőn ki kellett tölteni egy formulát, ami mindenre kiterjedt, mind pl. milyen országokba voltunk az elmúlt 12 hónapban, meg miket hozunk, meg szinte mindent. Az országba való belépés gond nélkül tellett megkérdezte a nő, hogy miért jött NZ? Meg kérte a meghívó t, repülőjegyet, de mikor látta, hogy veszem elő intett, hogy mehetek. Aztán jött a csomag, ami szerencsés módon megérkezett, bár sokat kellett várni rá annyi csomag volt. Persze a neheze ez után következett. Már ahogy közeledtem a hely felé táblák jelezték, meg kukák voltak és rá volt írva, hogy ha gondolod, még kidobhatod, ha nem 400 NZ dollártól felfelé lehet bírságra számítani. Minden rendes országba a repülőre szállás előtt világítják át a csomagot, hát itt leszállás után mindenki egyenként ment vizsgálatra a kis papírjával a kezében, amit a repülőn töltöttünk. Az előttem lévőnek pl. le kellett venni a bakancsát nézegették, hogy nem sáros e meg sok embernek pakolták szét a csomagját, főleg élelmiszer után kutattak, bár ahogy néztem inkább az indiaiakat meg az ilyen furcsább népeket macerálták. Velem nem igen foglalkoztak, már kezdem beleélni magam, hogy pakolni fogok, de nem kellett. Aztán az érkezési váróban megtaláltam a nevem egy kinyomtatott papíron és oda mentem, Rengetek táblás emberke volt, de egyik sem az, aki rám várt, bár a pultnál ki volt írva a nevem, aztán rám talált, rendes volt, amúgy Holland nemzetiségű mondta, hogy várunk még két diákot aztán mehetünk, persze mondanom se kell, hogy mandulák voltak.Szerencsésen eljutatott a szállásra, ami végül is nem olyan rossz. Egy nyugdíjas bácsi, volt rendezett ház kert meg macska meg minden, na, gondoltam éhen fogok itt dögleni, mert, hogy nem lesz itt rendes kaja az biztos, gondoltam én. Tévedtem nagyon jól és változatosan főz, amúgy Normannak hívják, bár a reggeli müzlikből sok lesz három hónap után az biztos. A szobatársam egy Francia gyerek Luick 24 éves és két hónapja van itt és összesen kilenc hónapig marad. Rendes, csöndes visszahúzódó, szerencsém van vele. Szerencsére nem Ázsiai!!! Az akcentusán ki lehet találni, hogy Franci.

Auckland

Hát elég érdekes város, bár hasonlít egy európai városhoz, de ennek ellenére Polinézia legnagyobb városa, a legfőbb látni való a Sky Tower, ami a belváros közepén van, de van elég sok minden mellette, nagyon sok program lehetőség van a turistáknak. Minden fordítottan van, mint nálunk, olyan, mint Anglia. Bár elkezdem bejárni gyalogosan, de nem sokra jutottam, mert dombról föl, aztán le és nagyon elfárad az ember, tiszta izomlázam lett tőle. Az időjárásra nincsen panasz, ugyan fújdogál, mindig a szél mégsem lehet hidegnek érezni, olyan június eleinek felel meg a mostani időjárás, de melegebb lesz, mivel most kezdődik itt a nyár. Hát sorry…. Hétvégén több időm lesz, és jobban belemélyedek a városba. Csináltam egy két képet, az elején látható

EF International Language School

Az első nap megtörtént az adminisztráció, volt egy rövid beszélgetés igazából nem okozott nagyobb gondot, mert gyagyaságokat kérdeztek, aztán az igazgató monda el a szabályokat meg a mondandóját 11 új diák volt összesen. ki kellett tölteni, meg aláírni egy pár doksit, pl. kit értesítsenek, ha baj van meg rendszabályok stb.

Ezután az új tanulókat elvitte a szabadidős koordinátor a városba körülnézni. Mondta mit hol lehet, mi merre van meg ilyenek. Sajnos jobb csoportba kerültem, mint azt gondoltam, mivel a nyelvtanom szerintem nem annyira jó, mint azt ők gondolják, és ma rá is jöttem, hogy nem itt van a helyem. Óra után mondtam is a tanárnak, hogy mennék lentebb (van önkritika), de azt mondta, hogy várjak vele, mert rá kell hangolódnom még az itteni dolgokra aztán, meglátjuk, persze én erősködtem, hogy az óra felét nem értem, így nincs mit várni. Mondta, hogy segít, mindenbe holnap keressem meg 10:10 kor. Amúgy nagyon rendes igazi Mauri, Lonny Levi-nek hívják. Úgy néznek ki, mint egy néger- kínai-indián keverék, és nem kis darab. A diákok elég változatosak nagyon sok az ázsiai bár ezekkel nincsen gond nem sok vizet zavarnak, és nem kínaiak, hanem japánok. Van egy-két mexikói idióta, aki nem tud viselkedni, bár ezek a filmeken is mindig a rosszfiú szerepét kapják. Az iskolába minden nap gyalog megyek-jövök, persze a haza utat mindig kerülővel teszem 2,1 Km, úgyhogy megvan bőven a kilométer, a futást már nem nagyon kívánom. Ráadásul elég dimbes-dombos a vidék. Nagyon fura, hogy világos van még kilenckor este. A bioritmusom még nem teljes, mivel tegnap éjszaka is kettőkor kipattant a szemem és nem volt igazi alvás utána, és reggelig nyomtam az orsókat az ágyban káromkodással fűszerezve persze, de alakul már. Norman pizzát gyártott nekünk zöldsalátával, nagyon jó volt minden.
Az oktatás elég érdekes, nem olyan mind otthon, sokszor fel kell pattanni a székről és előadni valamit, vagy kisebb csoportokra osztva kell feladatokat megoldani, kicsit olyan játékos a történet, bár meg kell szokni és bele kell jönni ebbe is. Az tanár nagyon segítőkész addig kerüli, rajzolja, mutogatja a dolgokat, amíg meg nem érted, megpróbál rávezetni. Vagy volt olyan is hogy felírt a táblára valamit csoportokra osztott minket mindenki állva volt, és gyorsan elmondta és ismételjük csoportonként, ezt egyre gyorsabban, a végén tiszta hangzavar volt, de jó volt. A komoly rendszabályok vannak a későn érkezőknek, ha tíz percet késel, nem kell bemenni. A diákokkal nagyon jó a beszélgetés, ugye minden beszélgetés azzal indul, hogy honnan jöttél, mikor és meddig maradsz, szinte kivétel nélkül.
Karácsonykor lesz, 4 nap szünet valószínűleg elmegyek kirándulni a déli szigetre, de még nem tudom, hogyan és mivel, van, egy Svájci srác megpróbálom rávenni, hogy jöjjön el velem. A mai nap az első péntek, mondhatom elég light volt Lonny monda óra után, mert korábban végetért, hogy menjünk karácsonyi bevásárlásra. Mondom magamba, hogy fasza, de kinek és mit vegyek, amikor lehet, egyedül töltöm a karit ráadásul itt?

Na, mindegy iskola után elhatároztam, hogy elmegyek a Mission Bay-re, ami Auckland állítólagos legjobb strandja. A nap sütött, felhő nem volt a szél kicsit lengedezett. Volt egy frankó térképem, ami mutatta a helyes irányt, de csak mentem meg mentem olyan baromi messze volt, hogy még messziről sem lehetett látni pedig már a kikötő mentén sétáltam, hátamon az angolkönyvek, na meg persze a laptop. Nagy nehezen egy kettő órás séta után odaértem jól elfáradtam, hát nem volt olyan nagy szám, bár a homok erre felé tele van kagylóval. Mikor Horvátországba voltunk mindig órákat kellett sétálni a parton, hogy találjunk egy két értelmes kagylót, hát itt nem így van, itt két óra alatt meg lehetne szedni egy Gerdenics Zsolti féle Tátrát kagylóval, és vannak szépek is. Kicsit ücsörögtem a parton aztán néztem a térképet és meghatároztam az útirányt, megkerültem Aucklandot 13-18:30-ig folyamatosan mentem, hát mondhatom nagyon elfáradtam szerintem egy 30 km biztosan megvan a távolság. Izomlázam az van rendesen, bár a lábaimat nem törte fel a cipő (nem hiába kerülnek ennyibe a Columbiák). Mire haza értem Norman lasanjével zöld spárgával várt engem, meg valami karácsonyi süti vanília fagyival. Mindent befaltam, aztán megitatott NZ-i Cabernet Savignonnal oszt teljes volt a nap. Eldöntöttem, hogy holnap megnézem a ZOO-t.

A ZOO:

Jó volt! kicsit olyan trópusias jellegű, hasonló állatokkal mint otthon, kivétel a Kiwi madár, ami nem is tudom miért madár, mikor szinte nincs is szárnya, repülésre képtelen, a lábai meg olyan vaskos erősek a méretéhez képest. Persze egy sötét terráriumba volt piros éjszakai fénynél és nem lehetett nagyon fotózni, bár jól láttam éppen egy gödör ásásában mesterkedett, csak úgy koppantak a kavicsok a terrárium üvegén, ahogy kapirgálta a lyukat, úgy néz ki mint egy barna szőrös gombóc hosszú csőrrel, meg Gyuri kakas lábakkal.

Közlekedés:

Az Új-Zéland-i emberek nagyon szeretik a jó kocsikat, nagyon sok a Subaru (turbós cicegős változat) rengeteg futkos az utcákon, de már láttam nem egy Ferrarit, Lamborghinit. De van mindenféle, főleg japán kocsiból, na meg BMV, Audi. Az városba a megengedett sebesség 50 városon kívül pedig 100 beleértve az autópályát is, elég furcsa ilyen sok jó autó mellett. A benzin sokkal olcsóbb, mint nálunk, (bár minket egyik ország sem tud túllicitálni). Használt autóhoz nagyon olcsón hozzá lehet jutni, az átírás a helyi postán történik 5 perc időtartalom alatt két sör áráért!!! Oszt had szóljon! Nem akarom fikázni az országunkat Mo-t, de félelmetes mennyire egyszerűen működnek itt egyes dolgok. Itt nem létezik olyan, hogy zéró tolerancia, két-három sör után még vígan furikáznak.

A boltokban igazából megtalálható minden, mint Európában, bár a saját élelmiszereiket használják, persze ami nagyon jó minőségű. Nem hiába nem is engednek be semmit, ami élelmiszer.

Az időjárás:

A klíma erre felé nagyon kivalló, mivel 25 fok fölé nem nagyon megy a hőmérséklet, nincs az a tikkasztó hőség, éjszaka pedig marad 15-20 fok között. Nyitott ablak mellett alszok, és a lényeg, hogy nincsenek itt legalább is Aucklandba bogarak. Az utazási irodák nagyon felkészültek, mégis csak a világ legszebb részének mondják…

Rengeteg programlehetőséggel szolgálnak az egész ország területén. Annyi lehetőség van gyönyörű helyekkel, hogy képtelenség jól dönteni. Vacillál, az ember mit nézzen meg, mert ugye mindent nem lehet, amúgy elég költségesek is ezek a túrák. Van egy napostól a 34 napos túráig, mindenféle verzióban. Nagy kultúrája van a Bungi-Jumpingnak itt Új-Zélandon, mivel itt találták ki ezt a sportot, aránylag olcsón lehet ugrani, akár a 327 méteres SkyTowerról is. Hát nem tudom, lehet, hogy kihagyom. A programokra vissza térve:

Kinéztem én is egyet, amit a világ legjobb túraútvonalaként jegyeznek, igazából a gond, hogy 4 napos és az ország déli feléről indul amúgy a Milford-treck-ről van szó. Norman mutatta, hogy repüljek le Queenstonba, aztán néztünk repülőjegy árakat is, oda vissza kb. 26 000 Ft-be kerül, nem is olyan vészes. Meg hát kell hozzá felszerelés is, de azt lehet ott bérelni is vagy kuncsorgok, majd a Banditól hátha van neki. 50 km-s séta hegyen- völgyön-vízen át, a Fjordokon át meg az 560 méteres vízesésnél. Vinni kell a négy napra elegendő kaját, meg mindent. De sajnos ez lehet, hogy nem fog össze jönni, de majd legfeljebb elmegyek valamelyik sulis kirándulásra, aztán bólogatok mindenre, mint a Japánok. Vagy bérelek, egy autót aztán megyek, mint egy mérgezett egér. Látni valóból akad itt bőven, csak kell szerezni egy mitfhareert, mert egyedül nagyon unalmas, még ha sok a látnivaló, akkor is! Reggeli után ma felkerekedtem és elmentem körülnézni a városközpontba, hogy megnézzem milyen is a karácsonyi bevásárlás Új-Zélandi módra. Nézegettem az üzleteket, persze magyaros módon mindent számolgattam át forintra és néha szörnyülködtem. Az élelmiszer az drága, de ha mondjuk, egy plázát nézek és eszek valamit ott, akkor az otthoni plázák áraival vetekszik az ár, nem is nagyon érdemes vásárolgatni, lehet, hogy jobban jár az ember, ha eszik valamit egy gyorsetetőbe, abból van dögivel úgy is. Bár hétvégén teljes ellátást kapok, de mondtam, hogy megyek, és nincsen kedvem haza szaladgálni, mert sok az kilométerben, nem baj este megeszem a déli adagot is, lehet, megeszem Norman 18 éves süket macskáját! Közbe rájöttem, hogy a zsebembe csak egy dollár van, mert otthon hagytam mindent, így délbe néztem csak, mint a luki nyúl.