2010.12.19

elfelejtettem mondani, hogy bocs mindenkinek a helyesírási hibákért!

A suli.

Most, hogy csoportot váltottam, más lett a tanárom, ugyan sajnálom Lonnyt, mert nagyon jó tanár, de az új tanárt Bryannak hívják, elég vicces fazon szét röhögöm magam az órán. Olyan 38-40 éves lehet, szőke, tetoválásokkal a kezén, mind a két fülében karika, úgy néz ki mit egy rock zenekarba a basszus gitáros, az ember ki nem nézné, hogy tanár. Egész órán poénkodik. Múltkor megcsinálta azt, hogy kiadta a munkát és kiment, egy percre rá leoltotta a villanyt és mint egy őrült beszaladt torkaszakadtából üvöltve, mint egy yeti, a sok ferde csak úgy visított, mint egy mangalica, úgy megijedtek, persze mi nevettünk, mert nem teljesen normális, ugye hát felnőtt kurzusról van mégis szó, ezután leült a székre és nézett. A szomszédos teremből persze átjött a nyugdíjas tanár néni, hogy úgy hallotta, hogy nagy baj van. Bryan meg csak rázta a fejét, hogy itt az égvilágon semmi nem történt, és különben is, mi nem hallottunk semmit. Alig bírtam röhögés nélkül, amíg kiment a tanárnő. Az órákon nagyon sok a kóperatív munka, ami azt jelenti, hogy feladatokat adnak, felosztanak 2-3-4 es csoportokban és elő kell adni, mindig megmondják, hogy mit. Valamikor egy kép alapján kell valami párbeszédet kitalálni a társammal, de nehezítik még úgy is, hogy csak negatív dolog lehet, vagy pozitívot. Persze nem kis kabaré szokott ezekből fakadni. Az ember nem tud megbújni, hogy leoktatják az anyagot úgy is, aztán megyünk haza, hanem nekem legalább is rendesen kell figyelni, hogy megértsem a dolgokat, mert állandóan mindenki szerepel, így nem tud lapítani senki. Az osztályban 14 en vagyunk ennek a 70%-az ázsiai eredetű emberke, persze mindig van hiányzó. Az ázsiaiak igazából kedvesek, bár én nehezem értem meg őket a furcsa akcentusuk miatt, nem is hadarnak, hanem makognak. Ha egy ázsiai elkezd hadarni angolul az olyan, mint, japánul beszélne.

De amúgy jó fejek!

Ma beszélgettem a Svájci gyerekkel és mondta milyen messze lakik, és hogy még reggelit sem kap, az utazása az iskolába, minden nap 10$-ba kerül neki. Hú, elgondoltam nekem milyen mákom van, hogy a Nomennél lakok, aki most is miközben írok, süti nekem roston a csibét, meg a padlizsánt meg vágja a salátát.

Nagyon komolyan adja elő, igazából ez a hobbija.

Ja, nem is mondtam, hogy milyen érdekes a pénz itt, mivel nem papírból van, hanem műanyagból. Próbáltam eltépni egyet, de nem tudtam, de akár ki is mosható, nem történik vele semmi.

Ma nekiálltam osztani, szorozni, meg egész nap az interneten kutakodtam, hogy kéne bérelni egy autót, de rövidtávra, vagyis kevesebb, mint 7 napra nagyon drágára jönne ki, bár az árak hasonlóak, mint nálunk. Találtam egy autókölcsönzőt, aki azt hirdette, hogy lehetőség van Christchurchből Aucklandba 57$/nap helyett 5$/nap-ért. Nem nagyon értettem, hogyan lehet ez, de ugye csak erre az irányra érvényes ez. Sok turista megérkezik, Aucklandbe bérel egy autót aztán irány dél, ott meg ledobja aztán nincs, aki visszavigye, na, majd énJ. 1600 Km nemzeti parkokon keresztül. Már tervezem.

Nomennel nagyon meg vagyok elégedve, ma bélszínt dobott elém vacsorakor friss vegyes zöldséggel párolva, meg sült steak krumplival. Utána egy csoki parfé, friss eperrel ezt leöblítettem valami NZ vörösborral, oszt elégedett voltam. Beültem a Plazma tv elé aztán csak néztem ki a fejemből, úgy néztem ki, mint aki értené, mit hadarnak a tévében.

Ma 2010.12.19

Sütöttem ma tojásrántottát, reggelire kettőnknek, mert Luic lement a déli szigetre 2,5 hétre, és csak az öreggel ketten vagyunk. Sajnos az eső már négy napja csak esik folyamatosan, hideg ugyan nincsen, de egy kicsit már unom. Norman reggeli után kérdezte mit csinálok ma, én meg mondtam tekintettel az esőre semmit, erre azt mondta elmegyünk kirándulni a Muriwai Regional Parkba, ami nyugati parton van a Tasman tenger mossa a partjait. Bevallóm őszintén nem tudtam, hol is van, de nem volt messze Aucklandtól 45 km. Az úton nagyon sok birkát láttam, azt mondták, hogy délen még több van. Persze mondanom sem kell, hogy az eső szakadt elejétől a végéig. De rövidgatya volt rajtam, mert nem volt hideg.

Megérkezéskor csak néztem, milyen érdekes hely ez. A képek magukért beszélnek…

A zuhogó eső ellenére sok szörfös próbálkozott meglovagolni egy-egy hullámot, aránylag sokan voltak. Az alsó sziklára kiállva alulról a felcsapó hullám teljesen beterített, csurom víz lettem, de nem bántam igazából, Normen meg az angolos stílusában nevetett rajtam. Bár ő is tiszta víz lett az esőtől. A zsebemben lévő pénz teljesen elázott, de annak nem számít úgysem.

Igazából azt vettem észre, hogy itt az égvilágon senkit sem érdekel, hogy esik az eső, mindenki csurom víz, ez a normális ilyenkor. A part nem igazán fehér homok itt, mert vulkánikus terület ez, persze máshol van olyan is. Az Auckland Regional Parkban összesen 46 vulkán található. Végigmásztunk a lávafolyamon,aztán fel a dombra, eszméletlen szép erre felé minden, a hegyről zuhatagként folyik az esővíz.